2015. február 15., vasárnap

9. A ruhabolt

Sziasztok!
Igen, tudom, óriási késéssel készültem csak el ezzel a fejezettel. Az ok: tanulás, olvasás, kedvtelenség. Na, jó, nem tanultam túl sokat, de az iskola attól még lefoglalt. Úgy terveztem, ebben a részben már megérkeznek "Jared városába", de előbb Camille megtapasztal egy "lányos dolgot".
Remélem, tetszik a rész, és boldoggá tennétek, ha ezt jeleznétek. Ha szerintetek nem lett jó, építő kritikát is elfogadok. :)
Ó, és Jared apját átneveztem, ugyanis egy másik blogomban van már egy Jamesem - Jamie-nek hívják általában -, ezért a Will nevet kapta.
Jó olvasást!
~A. J.~
_____________________________


Camille először megijedt a különböző méretű és formájú járművektől, amik hirtelen megszaporodtak, mikor az erdei útról rákanyarodtak egy burkolt és sokkal szélesebb útra. Nagyobb sebességgel haladtak, mint korábban. A lányt lenyűgözte, hogy ebből semmit nem érzett. Jared röviden elmagyarázta, hogy városokhoz közeledve még több autó lesz az utakon, és hogy a kamionok mire valók. Alig várta már, hogy lásson egy várost.

Elena kíváncsian lesett olykor hátra a visszapillantó tükörben. Igazán kíváncsi volt rá, Camille miért nem ismeri a betonnal fedett útfajtát, az autókat, a városokat és minden mást, ami az embereket körbeveszi. Will rosszat sejtett. Érezte, hogy valami komoly dolog bújt meg a háttérben, és ez idegesítette. Nem szerette a bizonytalanságot, a tudatlanságot. Közel állt ahhoz, hogy leálljon az út szélére, és kitessékelje a lányt az autójából. Szükség esetén még vissza is vitte volna a faházhoz. Az ember nem szed csak úgy fel idegen fiatal lányokat a fia kedvéért, attól tartott, hogy ez óriási bajba is keverheti. De a fiáról volt szó, az egyetlen gyerekéről.

Nem telt el sok idő az indulástól, talán csak fél óra, de a csend annyira feszültté tette a hangulatot, hogy úgy tűnt, egy örökkévalóság óta utaznak. Camille épp arra gondolt, lehet, hogy hiba volt megszöknie, mikor felfigyelt a környezet változására. A fák egyre alacsonyabbak voltak, és egyre ritkábban álltak egymás mellett. Alighogy felfedezte ezt a különös dolgot, az erdő eltűnt.

Minden a végtelenbe nyúlt, az ég összeért a földdel. Nem volt benne biztos, de mintha a messzeségben apró erdők lettek volna. Itt-ott álltak ugyan fák, de nem alkottak egységet. Az ég csodálatosan kék volt, sehol egy felhő nem szakította meg a tisztaságát.

Az autó lassítani kezdett, majd megállt az út mellett. Will kiszállt, majd karba font kezekkel megvárta a többieket is. Jared kisegítette Camille-t az autóból. A szabad ég alatt a lánynak kedve támadt volna felnevetni vagy csak egyszerűen elrepülni. Érezte a szelet úgy, ahogy az erdőben nem tudta, csak a fák felett. Csiklandozta a bőrét, a ruháját a testére tapasztotta, és erősen belekapott a hajába. Csak most döbbent rá, hogy szabad, akár a szél. Széttárta a karjait, és felnevetett.

- Mit csinálsz? - Kérdezte Jared, de a mosolyát nem tudta elrejteni.

- Szabad vagyok, Jared, szabad - Pördült egyet, mire szőke haja az arcába csapódott. Csak nevetett, és ismét a széllel szembe állt. - Azt hittem, a tündérek között is szabad vagyok, de az nem ugyanaz. Azt kellett tennem, amit ők mondtak, de most már...

- Tündérek? - Will hitetlenkedve nézett a lányra, nem foglalkoztatta a világos haját cibáló szél.


- Igen. - Jared olyan határozottan szólalt meg, hogy vissza kellett fognia elégedett mosolyát. Elena és Will meglepetten meredtek a fiukra. - Cami tündér.

- Lehet, hogy a lány különösen néz ki - mérte végig Will Camille-t -, de nem tündér.

- Be tudom bizonyítani az ellenkezőjét. - jelentette ki a tündér határozottan, és közelebb lépett. - Túl erős a szél, ezért nem tudom felvenni a kisebb alakom, de ezt megmutathatom.

A lány tartott attól, hogy talán az igazság megijeszti majd az embereket, de nem volt más választása. Megmutatta a szárnyait.

Will és Elena elképedve bámult a lányra - pontosabban a háta mögé. Camille megfordult, mire a szél az arcába fújta a haját, de nem zavarta. Sokkal inkább félt attól, hogy mikor visszafordul, rémült tekintetekkel találja szembe magát, és nem mehet tovább Jared városába. Átlesett a válla felett. A szülők még mindig nem látszottak felfogni a valóságot, de düh egyikük szemében sem égett. Elena mintha csodálta volna a tündért, Will pedig vizsgálódva tanulmányozta a holdszínű szárnyakat. Látva ezt Camille bátorkodott megmozgatni szárnyait, majd a levegőbe emelkedett. Jared már-már büszke, önelégült mosollyal leste a jelenetet, de a szülei számára megszűnt a külvilág, nem érezték a szelet, a forgalmas út zaja elhalt. Mikor a lány lábai elemelkedtek a földtől hátrahőköltek meglepettségükben, de Elena csak felnevetett, és Will szája sarkában is megjelent egy óvatos mosoly.

- Bámulatos. - Suttogta a férfi.

- Ha ez azt jelenti, hogy király, akkor minden oké. - Mosolygott továbbra is Jared.

- Ez káprázatos. - Áradozott Elena. Camille-nak nagyon tetszett a hangja. - Elképesztően csodálatos.

- Ez ugye, azt jelenti, hogy ő is velünk jöhet? - A fiú izgatottnak tűnt, talán jobban is, mint a lány.

Will úgy nézett körül, mintha csak most jönne rá, hol van, és Elena is csak pislogni tudott.

- Ó... persze. - Bólogatott hevesen a férfi, miközben határozottságot próbált magára ölteni. - Jobb, ha el is indulunk.


Mindannyian beültek a kocsiba, de a hangulat ezúttal már egyáltalán nem volt fagyos. Elena és Will folyamatosan kérdésekkel bombázták Camille-t, aki nagy élvezettel válaszolt, már ha Jared éppen nem tette meg azt helyette is. Elenát leginkább az érdekelte, hogyan néznek ki a tündérek, milyen ruhákat hordanak - Jared szerint ez mind csupa "lányos dolog" -, míg Will a szokásaikra, ünnepeikre volt kíváncsi.

Camille szívesen visszakérdezett volna, de inkább az emberek kíváncsiságának tett eleget, mint a sajátjának, hisz befogadták maguk közé. Úgy érezte, legalább ennyivel tartozik nekik. Ám a kérdések hamar kibuktak a száján.

Különös helyre érkeztek. Az út mellett több és nagyobb táblák jelentek meg különböző méretben és formában. Aztán megpillantotta a nagy, szögletes dolgokat is. Mikor közéjük értek, kisebbeket is látott, amik ugyan nem hasonlítottak Jaredék faházikójára, de úgy gondolta, hasonlók szerepük lehet. De a nagyobbak már teljesen mások voltak, és olyan magasra emelkedtek, amilyen magasra egy fa sem nőtt. Hamar megtudta, hogy egy városban járnak, és a szögletes dolgok - még a nagyon magasak is - épületek, csak más célt szolgálnak. Will elmagyarázta, hogy a magas házakban emberek élnek elkülönülve egymástól, vagy csak átmenetileg szállnak meg ott, a még magasabbak pedig olyan szervezetek számára adtak otthont, amik azért jöttek létre, hogy az emberek számára termeljenek. Ezek a szervezetek nagyon bonyolult módon működtek. Camille csak annyit értett, hogy vállalkozásoknak hívják őket, de a különféle gazdasági társaságok, termékek és szolgáltatások, piac, fogyasztó és eladó, pénz, tőke, profit semmit nem mondtak neki - pedig ezt mind említette Will, és ennél még sokkal többet is. Végül Elena állította le a férfit, mondván, úgy sem érti ezt Camille. Will csak morgott valamit a bajusza alatt, ami leginkább arra hasonlított, hogy pedig ez fontos, de azért elhallgatott. Jared megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Elena szórakoztatóbb témákról beszélt, ami még kevésbé tetszett Jarednek.

- Apa, nincs kedved bemutatni a pénz öt funkcióját, meg a készpénzkímélő fizetési módokat vagy mittudomén...?

- Bemutatnám én. - Morogta Will, mire Elena csak a fejét rázta.

- Ehhez Cami nem ért, és én is csak tőletek ismerem ezeket a közgazdasági fogalmakat. Camille lány, és minden lány szereti a ruhákat. És egyébként sem viselheti ezt a ruhát emberek között, szóval...

- Ne, Anya, csak azt ne!

- Will, állj meg a legközelebbi ruhaboltnál!

Jared két kezébe temette az arcát, Will beletörődötten felsóhajtott.

- A ruhaboltban ruhákat lehet venni, ugye? - Érdeklődött Camille.

- Igen, igen. - Bólogatott lelkesen Elena.

- És mi a baj velük? - Kérdezősködött tovább a lány, hogy kiderítse, miért nem szeretne Jared és az apja ruhaboltba menni.

- Semmi baj nincs velük. - Magyarázta a fiú. - Anyával van a gond. Ha ő beszabadul egy ruhaboltba, onnan egy jó ideig nem jön ki. És a pasik ezt nem igazán szeretik, mivel unalmas.

- Unalmas? - Camille nem igazán értette, hogy akkor Elena miért élvezi ezt annyira.

- A nőknek nem. Ők valamiért szeretik.

Camille most már igazán kíváncsi volt, milyen helyre is mennek. Izgatottan szállt ki az autóból, miután az lepakolt egy épület előtt, aminek nagy ablakai voltak. Az üveg mögött emberek álltak fura pózokban, mozdulatlanul. A lány közelebbről is megnézte őket, de valahogy nem tűntek igaziaknak.

- Nem valódiak. - Lépett mellé Jared. - Műanyagból készültek, és arra szolgálnak, hogy megmutassák, milyen ruhákat árulnak, és azok hogy állnak az embereken. Próbababáknak hívják őket.

A lány Jaredre emelte a tekintetét, és furcsa érzés fogta el. A fiú visszanézett rá csodásan kék szemeivel, és elmosolyodott, amitől a lány különösen gyengének és sebezhetőnek érezte magát. Nem értette, mi játszódik le benne, de nem akarta megkérdezni Jaredöt. Félt, hogy ez valami komoly érzelem, amiről az emberek nem szoktak egymással beszélni.

Megszakadt a pillanat, mikor Elena a hátuk mögé lépett, és beterelte őket a ruhaboltba. Odabenn elképesztő látvány fogadta. Sorokba rendezve színes anyagok lógtak fémrudakról, de voltak kör alakban felakasztott ruhák is. Polcok a fal mellett, amiken - Camille úgy sejtette - cipők sorakoztak. De látott más dolgokat is, amiknek egyáltalán nem értette a funkcióit. Rögtön az ajtó mellett olyan dolgokat vett észre, mint amilyen Elena válláról lógott le. Nem volt benne biztos, hogy mind ugyanarra szolgálnak, mert nagyon különböztek.

- Gyere, fiam, nézzünk szét a férfi részlegen! - Terelte el Will Jaredöt a ruhák között.

- Te pedig most velem jössz. - Ragadta meg Elena Cami kezét. - Nahát, milyen puha és selymes a bőröd!

A nő szakértő szemekkel kutatott a ruhák között. Megnevezte a ruhadarabokat, amiket a lány elé tartott. Néha csak rázta a fejét, és visszaakasztotta a ruhákat a helyükre, máskor szélesen elmosolyodott, és a karjára terítette a szerinte tökéletes darabokat. Mikor már Elena alig bírta el a ruhahalmot, kijelentette, hogy ezeket azonnal fel kell próbálnia Camille-nak. Valamiféle próbafülkéket keresett, amikről kiderültek, hogy nagy, zöld anyagokkal - mint kiderült: függönyökkel - eltakart dobozok voltak, amikbe egy ember tudott beállni, és vehette fel a kiválasztott ruhákat. Ezekből a fülkékből kettőbe belátott, és kettőt pedig eltakart a függöny. Az egyik mellett Will várakozott, a másikból pedig épp akkor lépett ki egy nő. Camille próbálta nem túl feltűnően megfigyelni. Alacsony és szélesebb volt, mint a tündérek. Az autóból figyelte az embereket, és a ruhaboltban lévő néhány emberre is vetett egy-egy pillantást, de nem emlékezett, hogy bármelyiküknek is olyan sötétbarna bőre lett volna, mint ennek a nőnek.

- Elena, te a fél üzletet fel akarod próbáltatni szegény lánnyal? - Zökkentette ki Will Camit a gondolatai közül.

- Csak azokat, amik jó állnak neki. - Magyarázta Elena, miközben az egyik fülke felé tartott.

- Ugye, tudod, hogy otthon is be tudsz neki vásárolni?

- Tudom, tudom, de kell neki néhány dolog, amit addig felvehet.

Will már éppen, visszaszólni készült, mikor Jared lépett ki az elhúzott függöny mögül.

- Jézusom, Anya, ez nem néhány ruha!

Camille már nem hallotta Elena válaszát, ugyanis jobban lekötötte Jared külseje. Szándékosan gyűrött farmert és fehér inget viselt, aminek az ujját felhajtotta a könyökénél. A lánynak nagyon tetszett így Jared, de nem tudta, hogy ezt szóvá teheti-e.

- Tetszik a ruhád. - Jegyezte meg végül.

Jared szélesen elmosolyodott. - Kösz. Akkor ezt megvesszük. - Majd visszament a fülkébe.

- Gyere, Camille! - Szólt Elena, miközben bepakolta a ruhákat a fülkébe.
Elmagyarázta a lánynak, hogy mit mivel és mit hogyan vegyen fel, mire valók a gombok és a cipzárok. Az öltözködési sorrendre is kitért, nem volt mindegy, mit vesz fel előbb vagy később. Azután elhúzta a függönyt, hogy megpróbálkozzon átöltözni egyedül.

A legnagyobb kihívást rögtön az elején a melltartó jelentette. Más nőkön nem látott ilyet, de Elena szerint mindegyik hord ilyet, ám a férfiaknak nem szabad meglátniuk. A póló felvétele már könnyebb volt, de a nadrággal ismét bajlódott kicsit. Megnézte magát a tükörben. Furcsának, idegennek találta magát, mégis tetszett neki a látvány. A tündérek ruhái bizonyos szempontból különböztek, mégis hasonlók voltak. De az emberek többféleképpen tudtak öltözködni. Elena szerint Camille-nak a visszafogottabb ruhák álltak jól, amik kiemelték szerény, barátságos jellemét. Elena ruhái komolyságot és kedvességet sugároztak, Jaredé... nos, azt nem tudta volna megmondani. Egyszerűen csak lenyűgözte.

- Nahát, Cami, ez csodálatos! - Kiáltott fel Elena, mikor meglátta a lányt. - Hoztam még neked valamiket.

Cipők voltak, többnyire fűzősek, amikkel ugyan nem tudott mit kezdeni, de Elena megígérte, hogy később megtanítja bekötni őket. Camille kényelmesnek találta a cipőket, úgyhogy Elena kijelentette, azokat mindenféleképpen meg kell venniük. Közben Jared is visszajött valahonnan.

- Azta! - Nézett végig Camin lenyűgözve. - Vagyis tök jól állnak ezek a ruhák. - Idegesnek tűnt, miközben megvakarta enyhén borostás állát. Nem értette, miért reagált így, de annyi mindennel nem volt tisztában, hogy ezzel már nem is foglalkozott.

A továbbiakban Jared nem ment sehová. Mikor a lány kilépett a fülkéből, mindig lenyűgözve pillantott végig rajta.

- Szerintem ez csodásan áll. - Szólalt meg Jared, mikor Camille már sokadjára lépett ki a függöny mögül. - Mármint ez nagyon illik hozzád.

A lány fehér harisnyát viselt - aminek felvételével igen csak megküzdött -, felette virágos szoknyát és színben hozzáillő halványkék pólót. Jarednek egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ez talán túl kislányos, de ilyen volt Camille: egy aranyos kislány, hiába is voltak egyidősek. Mégis többre tartotta egy kislánynál.

Az összes ruha felpróbálta után Will és Jared elsietett, hogy megvegyék őket, addig Elena és Camille a fülkéknél maradt. Mikor a fiúk visszatértek, megkeresték a virágos szoknyás összeállítást, mert tündérruhájában Camille-t mindenki megnézte volna az utcán. És persze cipő nélkül sem mászkálhatott. Bár a lány nem érezte a kora tavaszi hideget, kapott egy vékony kabátot is, hogy a látszatot fenntartsák.

Ezután ismét autóba szálltak, és folytatták útjukat Jared városa felé. Annak ellenére, hogyan vélekedett a fiú a ruhaboltról, odabenn mégis jól érezte magát. De ez megváltozott, ahogy egyre közelebb értek az otthona felé. Will és Elena nem vette észre borús hangulatát, de Camille igen. Szerette volna megvigasztalni, de nem tudta, hogyan tehetné. Végül megfogta a kezét, mire Jared rápillantott, és halványan elmosolyodott.

- Minden rendben? - Súgta a lány.

Jared csak vállat vont. Valami nem volt rendben.

5 megjegyzés:

  1. Szia!

    Először is nagyon örülök az új résznek! Megértelek, velem is sokszor előfordul, hogy az iskola egyszerűen lefáraszt és semmihez sincs kedvem, még a blogolást is hanyagolom.
    A Will név talán jobban illik az apa karakteréhez.
    Jó volt olvasni ezt a részt, bár az nem tetszett, hogy a szülők ilyen hamar elfogadták Camille tündéri mivoltát. Én talán egy kicsit még húztam volna az elfogadást és esetleg még titkolhatta volna tovább, hogy tündér. Ettől eltekintve tetszett a rész. Főleg, mikor a ruhabolt előtt vannak és Camille nem tudja, mik azok a próbababák.
    Kíváncsi vagyok, mi lehet Jared baja. Ugyan vannak sejtéseim, majd kiderül, melyik volt igaz vagy egy teljesen más magyarázat lesz rá. (:
    Így tovább!

    Johanna (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész, annak ellenére, hogy ezt egy "átmeneti" fejezetnek terveztem. A szülök reakciója a végén már nekem sem tetszett, de azt hiszem, sikerült kitalálnom egy elfogadható magyarázatot, ami a későbbi fejezetekben ki fog derülni.
      Még egyszer nagyon köszönöm. :)

      Törlés
  2. Drága Tündérkém!
    Tudom, már régóta írnom kellett volna, ám ahogy neked, nekem sem volt túl sok szabadidőm. A fejezet fantasztikus volt, még mindig csodálatosan fogalmazol, és egyszerűen annyira egyedi az egész... minden elismerésem, Kedves! :)
    Remélem, most, hogy itt a szünet, lesz egy kevéske időd írni nekünk egy újabb csodát.
    Sok sikert a továbbiakhoz mindenben!

    Barátod,
    Aise Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Aise!
      Annyira örülök ezeknek a kedves szavaknak, de közben nagyon el is szomorítanak. Bizonyos időszakonként mindig van egy időszakom, amikor nincs kedvem írni. Most is ez a helyzet. Pedig szeretem ezt a történetet. Most sok dolog eltereli a figyelmem. 11.-es vagyok, ebben az évben az osztályom ballagtatja a végzősöket, és apránként kezdek ráeszmélni, hogy nincs sok hátra, egy év múlva érettségi. Ezért szeretném megkönnyíteni a dolgot annyival, hogy most tanulok, így nem marad annyi minden az utolsó évre. E mellett újabb szenvedélyemmé lett az olasz nyelv, melynek tanulását már elkezdtem, de az iskola - és főként anyukám - miatt ezt el kellett tennem nyárra. Remélem, azért az olasz mellett megjön majd a kedvem az íráshoz a nyári szünetben. :)

      Még egyszer köszönöm,
      A. J. :)

      Törlés
  3. Szia.
    Mikor el kezdtem olvasni a történetett azt hittem csak az első rész van E/3-ba írva.Utálom az olyan történeteket amik E-3-ba vannak írva.
    De mikor a második résznél jártam nem tudtam volna abba hagyni az olvasást.Annyira jòl megfogalmaztad és leírtad a történetett,hogy csak a Te írásod tudom csak el olvasni.Nagyon jòl ìrsz és alig várom a kővetkező részt <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3

    VálaszTörlés