2014. augusztus 28., csütörtök

Top 5 női karakter játék

Sziasztok!

Drága bernadette_ jelölt egy játékra, aminek a lényege, hogy a kedvenc könyves vagy filmes női karaktereim, akik nagy hatással voltak rám. Nagyon köszönöm. :)

5. helyezett: Katy (Obszidián)
Biztosan sokan vannak mások, akik jobban illettek volna erre a helyre, de én azokat nem ismerem. Katy kissé emlékeztet a sablonkarakterekre, de lehet, hogy csak én tévedek. Viszont, ha ez így van, én akkor is nagyon szeretem - nem csak Daemon miatt - a könyvmániája miatt. Persze az sem hátrány, hogy bátor jellem, aki szembe mer szállni az arumok ellen.

4. helyezett: Annabeth (Percy Jackson és az olimposziak)
Habár már nem igazán emlékszem, hogy a Percy Jackson könyvek végén a két fiatal összejön-e - ami nálam fontos tényező -, mégis ő az ebben a listában felsoroltak közül a negyedik kedvencem. Hogy miért? Az esze és a bátorsága miatt. Athéné lányaként természetes, hogy okos, de erősíti a jellemét. Kívülről keménynek tűnik, de belülről törékeny. Meghatott, ahogy egy tökéletes család után vágyódott.

3. helyezett: Elena Gilbert (Vámpírnaplók)
Kitartó, bátor és szerelmes. Főleg a harmadik évadban szerettem meg - mert még csak azt nézem -, amikor töretlenül próbálta megmenteni Stefant. Nem adta fel, pedig én már rég megtettem volna - jó, ez annak is köszönhető, hogy Damon a kedvencem. Elena mindenkinek jót akar, még a saját boldogságát is feláldozná másokért, ahogy azt Jeremy esetében tette.

2. helyezett: Penryn Young (Angelfall)
Harcos jellem, amiben nem hasonlít rám, viszont sokat beszél és kérdez, ami rám is jellemző. Tetszik, hogy egyáltalán nem nagyravágyó, csupán a húgát próbálja megmenteni. Nem tudom, mi lesz a vége, mert még csak most olvasom a Angelfallt, de azért már várom a hamarosan megjelenő After Worldöt. Penryn szerintem egy igazán szerethető karakter, de magamból kiindulva, biztosan idegesítene másokat.

1. helyezett: Tessa Gray (Pokoli szerkezetek)
Abszolút kedvencem, ő hasonlít rám leginkább - leszámítva a bátorságot. Persze nagyon idegesített, hogy választania kellett Will és Jem között, de nem az ő hibája. Mégis jól viselte a strapát, és minden helyzetből próbálta a legjobbat kihozni kívülálló amerikaiként. Az írónő nem kivételezett vele, ő is ugyanúgy szenvedett, ahogy mások. Will sértései nem kerülték el, pedig azok nem voltak semmik. Mégis az tetszett leginkább, ahogy Cecily látta; visszahúzódó, csendes lány, aki a könyveibe temetkezett. Nem volt jobb a többieknél, csak kissé különbözött, ahogy mindenki más is egymástól; nincs két egyforma ember. Megvan benne a kellő különlegesség és átlagosság.

Akiket nevezek a játékra:
Katie és Khyira (Megírhatjátok közös megegyezés alapján vagy külön-külön.)
Lisa Nowell
G Pataki
greeti szia
Karool

A nevezettek olyan személyek, akiknek nem olvasok a blogjait, csupán Facebookon találtam rájuk (kivéve greeti szia-t, a Dead Soulnak nagy rajongója vagyok). Ezt azért csináltam így, mert szeretném tágabban elterjeszteni ezt a játékot, nem csak azt a néhány írót nevezni, akik alapból ismernek, mert olvasom a blogjaikat, hozzászólásokat osztok meg, díjakat továbbítok nekik. Ha rosszul írtam a neveket, elnézést kérek, nem ismerlek annyira titeket.

Verseny

Sziasztok!

Nem, sajnos még mindig nem új fejezettel érkeztem, amiért bocsánatotokat kérem. Hamarosan iskolakezdés, utána - remélhetőleg - aktívabb leszek.
Carlie, a Dissimilar love című blog írója meghívott az általa rendezett versenyre, ahol Camille a harmadik legjobb karakter lett. A nyereményként elkészített interjút már olvashatjátok a blogon: http://dissimilarlove-bycarlie.blogspot.hu/2014/08/beautiful-nature.html

A következő fejezettel sietek, ahogy csak tudok, de nem fogom elkapkodni, valószínűleg ezért is szoktam olyan sokat késni. Addig is élvezzétek ki a nyár utolsó napjait, mert utána, a keserves tíz hónapban, nem lesz sok pihenési lehetőségetek!

2014. augusztus 18., hétfő

5. Egy kedves barát

Sziasztok!
Ma véletlenül egy blogajánlós oldalra tévedtem. Meglepődtem, mert rögtön a Beutiful Nature fogadott a legutolsó bejegyzés címében. Nem kértem, még csak nem is tudtam róla. Iszonyatosan hálás vagyok érte. (A bejegyzést megtekinthetitek ITT.)
~A. J.~
______________________________

"Egy kedves szó,
Egy pillantás,
Egy remek barát,
 S minden oly vidám."

Jared látta a lányt lezuhanni a szikláról, amikor megijesztette a közeledésével. Nem akarta bántani, de leginkább azt remélte, hogy a vízben nem esett baja. A sziklához érve levette a cipőit és a pulóverét, majd a hullámok közé vetette magát, hogy segítsen a lánynak, akinek látszólag gondja akadt a vízben. Minél közelebb úszott, a lány annál inkább kapálózott és sikítozott. Valószínűleg Jaredtől félt, de csak a fiú tudott neki segíteni.
- Nyugodj meg - szólt rá a lányra, aki egyre távolabb akart kerülni tőle. Jared már a parton látta, hogy van valami a lány hátán, amit most is kiszúrt. Leginkább szárnyakra emlékeztettek.
- Menj innen. Kérlek, ne bánts - sírta a lány kétségbeesetten.
- Én nem akarlak bántani - próbálta nyugtatni Jared - Én segíteni szeretnék. Elég hideg a víz, megbetegedhetünk, ha sokáig ázunk itt. Egyébként is, ha ártani szeretnék neked, már rég megtettem volna, ugyanis te nem tudsz sehová menni, mert, ha jól sejtem, beakadt a lábad.
A lány nagy kék szemeivel lesett a fiúra, de úgy tűnt, nyugodtabb, mint eddig volt. Jared lassan felé nyújtotta a kezét, és a lány nem húzódott el, inkább a fiú tenyerébe csúsztatta a sajátját. Jared elmosolyodott, és a lánynak is sikerült valami mosolyfélét kicsikarnia magából.
- Most lemegyek a víz alá, megnézem, mi a helyzet, aztán kiszabadítalak - a lány bólintott - Megígéred, hogy utána nem hagysz itt? - nem érkezett semmiféle válasz, ezért Jared elővette a kérlelő tekintetét. Néhány másodpercig némán bámultak egymás szemébe, csupán a folyó zúgott körülöttük. Jared már arra gondolt, hogy nem próbálja meggyőzni, mikor végül a lány ismét bólintott.
Jared elmosolyodott, nagy levegőt vett, majd a víz alá bukott. A lemenő nap fénye nem jelentett sokat, így a fiúnak szinte a sötétben kellett tapogatóznia. Érezte, hogy a lány összerezzen, mikor megérintette meztelen lábát, de nem kezdett el kétségbeesetten rugdalózni. Valamiféle vízi növény nem akart elengedni a lányt, amit Jared elkezdett lefejteni a lábáról, csakhogy a levegője fogyóban volt. Mikor a felszínre bukott, közvetlenül a lány elé érkezett, aki kissé megijedt, de kellően nyugodt maradt.
- Már elkezdtem kiszabadítani a lábad - mondta a lánynak - Mindjárt kész leszek.
Jared ismét a víz alá merült, hogy kiszabadítsa a lányt. Egy percbe sem került, hogy lefejtse a lábáról a növényt. A lány tudta, hogy a szabad, egy kicsit hátrébb is úszott, de a fiú megkönnyebbülten látta, hogy meg is állt.
- Ügyes voltál - dicsérte meg a lányt a víz felszíne fölött, miközben arrébb söpörte a szemébe lógó vizes fürtöket.
- Köszönöm - a lány halkan beszélt, de a hangja kedves és szép volt - Tényleg nem akarsz bántani?
- Miért tenném? - Jared úgy érezte, jó úton halad a felé, hogy megkedveltesse magát a lánnyal, és ezt nem akarta elrontani - Gyere! Keressünk egy helyet, ahol kimászhatunk!
A folyó sekélyebb volt, mint szokott lenni, így nehezebb volt kimászni a meredek mederből. Jared feltolta a lányt, és remélte, hogyha elszalad, akkor egyedül is fel tud mászni. De a lány ott maradt, megragadta a kezét, és felhúzta a meder szélére.
- Jól vagy? - kérdezte Jared a lány arcát vizsgálva, miközben mindketten a földön üldögéltek.
- Igen, köszönöm - bátrabban szólalt meg, talán jobban bízott Jaredben, hogy segített neki.
- Öhm, nem fázol? - célzott Jared a vékony, kék ruhára és a cipő hiányára.
- Nos, a víz igencsak hideg volt - a lány nem nézett a fiúra, az ujjait húzogatta a füvön.
- Ha megvársz, idehozom a cipőm meg a pulcsim, amiket ott hagytam - intett a fejével Jared jobbra.
- Ideje lenne már mennem - a lány felállni készült.
- Kérlek, még ne. Csak egy kis ideig maradj - kérlelte Jared, és örömmel látta, hogy a lány nagyot sóhajtva visszaült a helyére - Hogy hívnak?
- Camille.
- Camille - mosolygott az ember, amitől kék szemei még inkább csillogtak, mint eddig - Én Jared vagyok.
Jared... Milyen különös név, de mégis tetszett Camille-nak. Szerette volna kimondani, de attól tartott, hogy Jared azt hiszi, neki szólt.
Az ember elszaladt, a közelben felvette azokat a dolgokat, amikről beszélt, majd visszasietett a lányhoz.
- Hogy ne fázz - Jared átnyújtott a lánynak egy olyan ruhadarabot, amilyet korábban Camille a háznál talált.
A lány megforgatta a kezei között a zöld anyagot, de el nem tudta találni, mit kezdjen vele.
- Nem tudod... hogy...? - Jared látszólag zavarban volt.
Camille megrázta a fejét. Jared elvette tőle a pulcsit, felállt, és a lány elé térdelt. Camille közelről látta, hogy Jared szörnyen fázik; libabőrös volt, egész testében remegett.
- Öhm - Jared Camille háta mögé emelte a ruhadarabot, csakhogy elbizonytalanodott - Most őszintén, mi vagy te? Mármint ezek... szárnyak?
- Igen - Camille megmozgatta a szárnyait, majd visszahúzta őket, így eltűntek.
Jared óvatosan megfogta az egyik karját, és bedugta a a pulcsi egyik lelógó részébe, majd megismételte a másik karjával is. Puha és meleg volt, érezni lehetett a jó illatát. Camille most már kevésbé fázott.
- Szóval, mi is vagy te? - tért vissza a kérdéshez Jared.
- Tündér. Te pedig ember, igaz? - Camille-on kezdett úrrá lenni kíváncsisága.
- Igen. De akkor te...? Te tudsz varázsolni, repülni, meg minden ilyesmit?
- Azt hittem, tudod, mi vagyok. Hiszen van veled egy másik ember és egy tündér.
- Az anyámra gondolsz? - Jared nem értette Camille-t, Camille pedig nem értette Jaredöt.
- Ő egy Anya? - Camille igazán elcsodálkozott - Nem kellene a családjával lennie, és a fiatal tündéreket nevelnie?
- Az anyám ember, a családjával él, és rajtam kívül nem nevel senkit. Vagyis néha Apát is, amikor széthagyja a ruháit.
- Hiszen az Anya mindig tündér. Oh, én ezt nem értem - Camille összehúzta magát, és elgondolkodva nézett maga elé - Mesélj az emberekről! Úgy jobban megértem.
Ezután Jared mesélt Camille-nak a nemekről, hogy az emberek között ő lánynak számít, Jared pedig fiúnak. Ezért is hasonlítanak annyira egymásra, de mégis különböznek. A fiú beszélt a szülőkről, a családokról, az öregségről.
Camille teljesen megfeledkezett arról, hogy fázik, na meg az időről. Már alig látta a sötétben Jaredöt, mikor eszébe jutott, hogy aludnia kellene már.
- Jared - szólalt meg hosszú idő után ismét, ráadásul most a fiú nevét is kimondhatta - Már nem kellene itt lennem. Az is lehet, hogy keresnek.
- Mármint a tündérek? Többen is vagytok? - Jared a fejét forgatva nézett körül, talán azt várta, hogy tündérek lépnek ki a fák mögül - Megmutatod őket? Hol éltek?
Bár Camille aranyosnak találta a fiút, mégis megrázta a fejét. A haja azóta már majdnem megszáradt, így göndör fürtjei vidám táncba kezdtek az arca körül.
- A tündérek szerint ti veszélye szörnyetegek vagytok, akik csak pusztítani képesek. Ha megtudnák, hogy szóba álltam veled, elmenekülnének, és itt hagynának engem.
- Ó, ezt én nem akarom - Jared csalódottnak tűnt, de azért elmosolyodott - Holnap el tudsz jönni?
- Jared - hallatszott egy távoli, mély hang.
- Ez Apa. Már keresnek. Nos?
- El szeretnék jönni, habár nem biztos, hogy el tudok. De ha igen, ígérem itt leszek. Még sok mindent szeretnék megtudni.
- Ahogy én is.
- Jared - ezúttal egy női hang hallatszott.
- Holnap, miután a nap elhagyja a legmagasabb pontját, megpróbálok eljönni - ígérte a lány, de legszívesebben el sem ment volna.
- Mármint délután?
- Az mi? - nézett Camille kérdőn Jaredre.
- Mindegy. Majd találkozunk. Jó éjt - Jared lassan hátrálni kezdett.
- Jó éjt!
Camille tartott attól, hogy a családból keresni fogják, ahogy Jaredöt is, ezért a lehető leggyorsabban futott vissza a tisztástól nem messze lévő fájához. Mielőtt bárki is észrevehette volna, lefeküdt a földre, majd eggyé vált a fa lelkével. Az utolsó gondolata Jared volt... és hogy a pulóvere nála maradt.
***
- Jared!
- Anya - lépett ki a fiú a fák közül.
- Merre voltál? - James átadta a kabátját az átázott fiának - Már egy ideje keresünk.
- Te vizes vagy - lépett hozzá az anyja is - Hol a pulóvered? Mi történt veled? Még meg fogsz fázni. Még nincs elég meleg a fürdéshez, ugye, tudod?
- Csak segítettem egy lánynak, aki beleesett a folyóba - mint mindig, Jared most is őszinte volt a szüleivel, mégha nem is mondott el mindent.
- Egy lány? - a férfi meglökte a fiát a könyökével.
- James - szólt rá a férjére Elena - Engem jobban érdekel, hogy mit keres itt.
- Öhm, a közelben van a családjával - most is igazat mondott.
Ezután Elena még magyarázott valamit arról, hogy Jared meg fog fázni, és mielőbb vissza kell érniük a házhoz, de a fiú nem figyelt rá, a gondolatai Camille körül forogtak. A lány tündér volt, amit Jared nem is hitt volna el, ha nem látja a szárnyait. Ő már mesélt az emberekről, most Camille-on volt a sor, hogy beszéljen a tündérekről. Jared remélte, hogy a lány hajlandó lesz varázsolni is.
Camille remek lehetőséget jelentett a fiú számára, ugyanis már hosszú ideje nem gondolt Alice-re. A tündér kedvesnek tűnt, és kíváncsinak is, de ahhoz még túl félénk. volt, hogy Jared ezt biztosan tudja. Bár a fiú ezt megértette, hiszen Camille szerint a tündérek szörnyekként tekintenek az emberekre. Félt, hogy a lány emiatt már nem fog találkozni vele. Camille elbűvölte a fiút, vonzotta, de ezt valószínűleg tündér mivolta okozta. Mindenesetre Jared várta már a következő találkozást, hiszen nem mindennapi dolog egy tündérrel randit megbeszélni.